Vannak mondatok, amelyek nem akkor találnak el, amikor kimondják őket. Csak később, sokkal később. Évekkel, évtizedekkel később, például egy boltban. Amikor az ember épp nem gondol semmire, csak fizet, pakol, továbbindul. Ilyenkor szoktak bevillanni azok a régi képek, apróságok, amelyekről mostanában írni szoktam. Anyám nem ilyen bevillanó apróság. Ő egész… Read More
Azt már megszoktam, hogy évek óta minden nap eszembe jut valaki, akivel évtizedek óta nem találkoztam. Manapság rengeteg dolog triggereli az emlékeim felbukkanását. De tegnap, azt hiszem, csúcsot döntöttem az őrült képzettársítások terén. Tarhonyát pirítottam, amikor beugrott egy arc. Illetve hát nem is arc volt, hanem egy női fenék, félreérthetetlen… Read More
Elég furcsa családból származom. Éreztem, hogy valami nincs rendben körülöttem, mert mindenki valahogy butább, egyszerűbb volt, mint amilyennek egy gyerek szeretné látni a saját családját. Például a nagyapámnak összesen két könyve volt: Alberttől Zsákig – magyar focisták rövid ismertetői ABC-rendben –, és Móricz Rózsa Sándor-ja, amit szerintem soha nem olvasott… Read More
Minden ember életében felbukkannak, majd eltűnnek emberek. Néha hetek, hónapok alatt szivárognak be a mindennapjainkba, mások egyetlen robbanással átrendeznek mindent körülöttünk. Lesznek, akik ott is maradnak egy időre. Barátok lesznek, szeretők, esetleg ellenségek, nagy ritkán társak. Velünk lesznek egy nyáron át, néhányan éveket töltenek melletted. Azt hisszük, mi irányítjuk, hogy… Read More
Amikor az ember belebonyolódik az emlékeibe, előbb-utóbb eljut a nagy szerelmeihez. Nálam is ez történt. Nemrég írtam az elsőről, az igaziról, az áttörésről, ami megmutatta, hogy mennyire jó tartozni valakihez. Aki rádöbbentett, hogy mekkora tévedés volt a minőséget mennyiségre cserélnem. Miközben írtam róla, már ott kopogtatott egy másik lány emléke…. Read More
Azt már meséltem, hogy életem első igazi barátnője nem a „szomszéd lány” kategória volt, hanem az iskola legszebb és legnépszerűbb lánya. Az, aki a fotókon mindig középen állt, és mindenki őt nézte, akár akarta, akár nem. Arról viszont eddig nem írtam, hogy az első igazi szerelmemre közel tizennyolc éves koromig… Read More
Egy régi barátommal beszélgettem a minap. Szinte senkim nem maradt a múltamból, de a legtöbbjük nem is hiányzik. Igaz barátom tulajdonképpen csak egy volt. Ő tizenkilenc évesen meghalt, azóta nem kerestem senkit helyette. És nem is hiányzott. Voltak barátok, akikkel sokat lógtam együtt, haverok, akikkel hétvégente találkoztam valamelyik közös szórakozóhelyünkön,… Read More
Valamelyik nap a Facebook feldobta nekem az egyik rég elfeledett ismerősömet. Legalább harminc éve nem láttam. Megöregedett – mint mindannyian –, de mégis… volt benne valami. Valami, ami miatt hirtelen nem tudtam továbbgörgetni. Még mindig vonzó volt, az a fajta csendes szépség, amilyen akkoriban is volt, csak én nem vettem… Read More
Sokszor rácsodálkozom arra, hogy a 12 éves fiamnak nincs „kiforrott” zenei ízlése. Én már 10 évesen beleszerettem a rockzenébe, igaz akkoriban nem volt nehéz. Sokan – köztük én is – a ’80-as éveket tartják az egyik legmeghatározóbb évtizednek a modern kori zenében. A stadionkoncertek kora, a rock újraéledése, a legjelentősebb… Read More
Sok olyan történetem van, ahol a szereplők nevére nem emlékszem. Nem azért, mert nem voltak fontosak – dehogy nem -, hanem mert a nevük volt a legkevésbé lényeges bennük. Mintha az elme szándékosan mosná el ezeket a részleteket, hogy a lényegre koncentrálhassunk. A válásom után például megismerkedtem egy lánnyal az… Read More