Elég furcsa családból származom. Éreztem, hogy valami nincs rendben körülöttem, mert mindenki valahogy butább, egyszerűbb volt, mint amilyennek egy gyerek szeretné látni a saját családját. Például a nagyapámnak összesen két könyve volt: Alberttől Zsákig – magyar focisták rövid ismertetői ABC-rendben –, és Móricz Rózsa Sándor-ja, amit szerintem soha nem olvasott… Read More
Minden ember életében felbukkannak, majd eltűnnek emberek. Néha hetek, hónapok alatt szivárognak be a mindennapjainkba, mások egyetlen robbanással átrendeznek mindent körülöttünk. Lesznek, akik ott is maradnak egy időre. Barátok lesznek, szeretők, esetleg ellenségek, nagy ritkán társak. Velünk lesznek egy nyáron át, néhányan éveket töltenek melletted. Azt hisszük, mi irányítjuk, hogy… Read More
Amikor az ember belebonyolódik az emlékeibe, előbb-utóbb eljut a nagy szerelmeihez. Nálam is ez történt. Nemrég írtam az elsőről, az igaziról, az áttörésről, ami megmutatta, hogy mennyire jó tartozni valakihez. Aki rádöbbentett, hogy mekkora tévedés volt a minőséget mennyiségre cserélnem. Miközben írtam róla, már ott kopogtatott egy másik lány emléke…. Read More
Azt már meséltem, hogy életem első igazi barátnője nem a „szomszéd lány” kategória volt, hanem az iskola legszebb és legnépszerűbb lánya. Az, aki a fotókon mindig középen állt, és mindenki őt nézte, akár akarta, akár nem. Arról viszont eddig nem írtam, hogy az első igazi szerelmemre közel tizennyolc éves koromig… Read More
Pár napja az utcán sétálva véletlenül fültanúja voltam két építőmunkás beszélgetésének. A túloldalon támasztották a kordont, cigarettafüstjük lassú spirálban kúszott fel az ég felé. Először csak a hangjuk egy-egy foszlánya ért el hozzám, aztán – mintha valaki szándékosan felém irányította volna – meghallottam a szavaikat. Egy YouTube-videóról beszéltek. Egy „professzorról”,… Read More
Képzelj el egy helyzetet: évek munkájával felépítesz egy 100.000 fős, virágzó közösséget az Instagramon, miközben ugyanaz a tartalom a YouTube-on alig pár száz követővel, gyakorlatilag nulla megtekintéssel vegetál. Ismerős? Én pontosan ebben a helyzetben voltam. Évekig készítettem angol idiómákat bemutató videókat népszerű szitkomok 10-30 másodperces részleteiből összevágva. Az Instagramon a… Read More
Emlékszem a Commodore 64-es korszakra. Arra a jellegzetes, semmivel össze nem téveszthető hangra, ahogy a magnó töltötte be a játékot, és arra a vibráló feszültségre, ahogy vártam, hogy a „hangyaháborús” képernyő végre játékká váljon. És emlékszem a frusztrációra, amikor órákon, néha napokon át elakadtam egy pályán. Aztán az egyik „guru”… Read More
Egy régi barátommal beszélgettem a minap. Szinte senkim nem maradt a múltamból, de a legtöbbjük nem is hiányzik. Igaz barátom tulajdonképpen csak egy volt. Ő tizenkilenc évesen meghalt, azóta nem kerestem senkit helyette. És nem is hiányzott. Voltak barátok, akikkel sokat lógtam együtt, haverok, akikkel hétvégente találkoztam valamelyik közös szórakozóhelyünkön,… Read More
Valamelyik nap a Facebook feldobta nekem az egyik rég elfeledett ismerősömet. Legalább harminc éve nem láttam. Megöregedett – mint mindannyian –, de mégis… volt benne valami. Valami, ami miatt hirtelen nem tudtam továbbgörgetni. Még mindig vonzó volt, az a fajta csendes szépség, amilyen akkoriban is volt, csak én nem vettem… Read More
Ez most egy rövid bejegyzés lesz. Egy kétperces dühöngés. Nem okoskodás, nem elemzés – csak egy kis morgás arról, milyen bosszantó, amikor valaki hanyag, lusta, vagy simán csak ostoba. Egy film lefordítása hatalmas munka. Az angol tele van olyan szófordulatokkal, amelyeket iszonyú nehéz jól visszaadni magyarul. Ha még az is… Read More